A vasgyári gyülekezet története
Szórvány gyülekezetünk kezdetben az arnóti gyülekezet része volt, mindaddig, amíg a miskolci gyülekezeti szórvány az arnótiból ki nem vált és 1783. október 09-től önálló gyülekezet nem lett. Ekkor szórványként a miskolci gyülekezethez tartozott, Diósgyőrrel együtt. Bár 1782. április 01-től Diósgyőr Miskolc leányegyházává lett, Vasgyár továbbra is szórvány maradt. Majd 1886. júniusától Diósgyőr önálló egyház lett, s ettől kezdődően gyülekezetünk szórványként oda tartozott.
Leányegyházzá 1908. november 15-én vált, amit az „ó-gyári 6-os kapu helyiségében” mondtak ki közgyűlés keretében a perecesi és vasgyári hívek, amit Diósgyőr, mint anyaegyház tudomásul vett. Leányegyházként az első istentiszteletet a Vasgyári Leányelemi I. emeletén, a bejárat fölötti imateremben tartottak (1907. augusztus 20-ig a római katolikusok, és 1926-ig a reformátusok is itt tartották istentiszteleteiket). Ekkor a vasgyáriak száma 186 fő, a perecesieké 20 fő volt.
1934. február 18-án gyülekezetünk anyaegyházzá lett, Luther Márton halálának 388. évfordulóján. 1922. július 01-vel kapott egyházközségünk önálló hitoktatói státuszt. Az első hittanár Vietorisz László volt.
A templom építését a Nőegylet kezdeményezte. Szépen gyűlt a pénz, de a hadikölcsön miatt elértéktelenedett. A 206 lelkes gyülekezet Trianon után 860 lelket számlált, mert a csehek és románok 456 magyart utasítottak ki, s ők a környéken telepedtek le, s találtak gyülekezetre. A karzatig már álltak a falak, amikor kiderült, hogy a „Moktár” bank igazgatója a bank 200.000 pengőjét (összes pénzét), benne a gyülekezet 18.000 arany pengőjét elsikkasztotta. Végül a templomot 1938. november 10-én szentelték fel és adták át. Sándy Gyula műegyetemi tanár tervezte neo-román stílusban. A főbejárati első lépcsőtől a torony csúcsa 22m, a gömbcsúcs 24,2 m, hossza 21,6 m, szélessége 15,6 m. Kivitelezője Andrássy István volt, Rodei Jenő festette. A padokat vörösfenyőből a hívek készítették. Az oltárt szintén Sándy Gyula tervezte, és Szollárcsik László kivitelezte. Az oltárképet Liska E.G. nyomán Filadelfi János festette és ajándékozta 1926-ban. A kép faragott fakeretének készítője ismeretlen. Az orgona 1864-ben készült, alkotója ismeretlen. Eredetileg a Vasgyári Zenekar tulajdona volt, és a Vasgyári Leányelemi kápolnájában állítottak fel. A gyülekezet 1937-ben 1.000 arany pengőért megvásárolta és a Rieger céggel átalakítatta. 2 manuálos, 4 oktávos, 612 ónsíppal, 159 horganysíppal, és 24 fasíppal. 1938. április 16-án szentelték fel a 10q Békesség és a 6 q súlyú Szeretet harangot. A Békesség harangot 1944-ben hadi célokra elvitték, a Szeretet harang ma is hívogat.
Az 1944. novemberi, decemberi ostrom alatt a templomot 3 találat érte, melyet 2 év múlva rendbe hoztak.